Roma zene foglalkozás – beszámoló

A foglalkozás/képzés/tréning megnevezése: Roma zene foglalkozás
Dátum: 2019.01.22.
Foglalkozásvezető neve: Érdekvédelem a Baranyai Romákért Egyesület – Budai Szabó Edit
Helyszín: Alsószentmárton, Táncsics Mihály utca 20/c (volt iskola)

Tematika és rövid leírás:
A cigány népzene

A cigányok napjaink zenei életében betöltött szerepének bemutatása előtt szükséges még kitérnünk egy eddig nem tárgyalt zenei műfaj és annak előadóinak rövid bemutatására is, hiszen nélkülük nehezen lenne értelmezhető a kortárs szórakoztató zene. Ez pedig nem más, mint a cigány népzene. Az, hogy egyáltalán létezik ilyesmi, sokáig a zenekutatás számára sem volt egyértelmű. Először a társadalomkutatásnak kellett tisztáznia, hogy Magyarországon nem egységes cigány közösségről beszélhetünk, hanem az elmúlt évszázadok alatt, több, különböző kultúrával rendelkező cigány csoport telepedett le az ország területén. A különböző csoportok zenei hagyományainak azonban nem sok köze van egymáshoz. Az eddig tárgyalt „cigányzenészek”, a legrégebben, a 15. század óta itt élő és „romungrónak” vagy „magyar cigánynak” nevezett csoportból kerülnek ki. A több évszázados, letelepedett életmód, valamint a magyar uralkodók időnkénti erőszakos asszimilációs kísérletei az elmúlt századokban ennek a közösségnek a tagjait nem csak integrálta, hanem gyakorlatilag kulturálisan asszimilálta is. Már a 18. század végére elvesztették cigány anyanyelvüket és nem tudjuk, hogy rendelkeztek-e olyan saját, közösségi zenével, mint amit Bartók „parasztzenének” nevezett a magyarság esetében. Annál inkább rendelkezett ezzel a lényegesen később, a 18. és 19. században érkező „beások” és még inkább az „oláh cigányok” csoportja. A „későn érkezés” miatt, a társadalomba kevésbé integrált közösségek még őriztek saját kulturális hagyományokat. Az anyanyelvükön énekelt cigány népdal volt ez a hagyomány, amelyet stílusjegyei alapján megkülönböztethetünk nem csak a magyar nótától vagy a magyar parasztzenétől, hanem más népek dalaitól is. Ennek két típusa ismert: a loki gyili, azaz a lassú dalok, valamint a khelimaszka gyili, a táncdalok. A „hallgatónak” is nevezett, négysoros, soronként 6 vagy 8 szótagos, ereszkedő dallamvonalú lassú dalokra a kötetlen előadásmód jellemző, amelyek erős érzelmi töltéssel rendelkeznek. A gyors táncdalok szintén négysoros szerkezetűek, és legfőbb jellemzőjük az úgynevezett „pergető” előadásmód – erősen szinkópált ritmusú, nyolcadok tizenhatodokra bontva –, amely esetén a szólóénekest „szájbőgőzéssel”15 kísérik a zenekar tagjai. Fontos, hogy a cigány népzene elsősorban énekelt műfaj, ritkán és kevés hangszerkísérettel. Ilyen lehet a különböző pengetős hangszerek – gitár, tambura – és a „ritmusszekció”: a kanna, a kanál és a taps használata. További jellemző, hogy a „cigányzenészekkel” szemben a cigány népzenészek általában nem képezett, professzionális muzsikusok, hanem autodidakta módon, a közösségben elsajátított tudással rendelkeznek, amelyet az egyszerű zenei kifejezésmód miatt könnyebb elsajátítani. Az oláhcigány és beás közösségekre jellemző népzene nagyon sokáig csak a közösség belső életének a részét képezte, annak fontos szerepe volt a hagyományok megőrzésében.